...a címe annak a két társaság projektjének, amelyeket egy történet kapcsol össze. Két különböző országban találhatók, amelyek egykor egy nagy egészet alkottak. A közismert nemesi családok, a Forgách és Esterházy család történetéről van szó, akiknek a képviselői a 17. században találkoztak, és egy közös cél érdekében összekapcsolták erejüket, ami nem volt más, mint hazájuk, Magyarország védelme.
Azokon a helyeken, ahol ezeknek a közismert nemesi családoknak a tagjai tevékenykedtek, manapság szépen felújított kastélyokat, elhagyott várkastélyokat, magas sziklákon álló lepusztult várakat, jelentős csatákra emlékeztető emléktáblákat találunk... Rosszabb esetben azonban már csak a jelentős magyar nemesség elfeledett történelmének romjait, maradványait, töredékeit.
A két család képviselői a 17. században találkoztak a vezekényi csatatéren, ahol a Habsburgok oldalán harcoltak a háromszoros török túlerővel szemben. A csata helyszínén, amelyben az Esterházy család négy jeles fia is életét vesztette, egy nagyszabású emlékmű található.
Szerencsére, akadnak olyan helyek is, amelyek az évszázadok során csaknem változatlan formában maradtak fenn. Ilyen például a magyarországi Mándokon található Forgách-kastély, amely jelenleg 5* szállodaként működik, vagy a szlovákiai Galántán található Esterházy-kastély, ahol a galérián és a kastély történetének szentelt szép kiállításon kívül a közismert Esterházyak festményeit is megcsodálhatjuk a tematikus étteremben és borozóban.
Látogasson el velünk e kivételes helyekre, menjen vissza az időben, és ismerje meg e két magyar nemesi család történetét. Várjuk látogatását!
A Nagyvezekényi Csata a törökellenes seregek jelentős találkozása volt, amely 1652. augusztus 26-27. valósult meg, Nagyvezekény és Kisvezekény települések között. Az erős magyar nemzetségek, a Forgách és Esterházy család egyesült erői, a közeli várak és a helyi parasztok seregei felmorzsolták a Kara Musztafa esztergomi bég által vezetett törökök zsákmányszerző hadát. A csata helyszínén, amelyben az Esterházy család négy jeles fia is életét vesztette, egy nagyszabású emlékmű található.
A török hadak 1652 augusztusában portyázni indultak Észak-Magyarországra, hogy így töltsék fel a készleteiket télre. A törökök átkeltek a Dunán és az érsekújvári erődnek tartottak, amelynek kapitánya, Forgách Ádám gróf, egyben a Garam menti bányavárosok védelmének főkapitánya, a támadásukat visszaverte. A törökök ezért a Nyitra folyó mentén Verebély felé haladtak tovább. Útközben a Forgách és Apponyi családok vagyonait zsákmányolták.
Forgách Ádám Érsekújvárról erősítésként hadba hívta a zsákmányszerző törökök ellen a verebélyi és lévai erőd katonai csapatait. Forgách, Nadányi Miklós és Esterházy Zsigmond segítségére siettek a balassagyarmati és pápai erődök katonái is. Forgách helyesen feltételezte, hogy a török sereg Nagyvezekényen keresztül tér majd vissza, amely Zsitva mentét és a Garam mentét kötötte össze. A régió magyar seregei Taszármalonya és Nagyvezekény között csoportosultak, hogy elzárják az utat a törökök elől. Forgách úgy döntött, hogy a Nagyvezekény melletti tágas mezőn szekérsáncot építenek ki. Az Esterházy nemesi családtól kért segítséget – a hadszíntérre László (†), Ferenc (†), Tamás (†), Gáspár (†), János, Zsigmond, Miklós és Sándor érkezett meg a csapataival.
A magyar seregek többnyire a Forgách és Esterházy családokhoz lojális katonákból álltak. Esterházy Zsigmond az érsekújvári erődből 745 férfival érkezett, Walter ezredessel együtt. A verebélyi és lévai erődök seregei is megérkeztek.
Kara Musztafa viszonylag pontos információkkal rendelkezett a Forgách-egységek erejéről. Azt azonban nem tudta, hogy Forgách segítséget kért a környező falvak bíróitól. Másnap a Zsitva mente 16 településének parasztjai is bekapcsolódtak az ütközetbe, akik szekercével, kaszával, villával és egyéb fegyverekkel voltak felfegyverkezve. A keresztény hadnak összesen mintegy 1 300 katonája volt és több száz parasztja, a törökök csaknem háromszoros túlerejével szemben. A kora hajnali órákban megtámadták a meglepett törököket, megsebesítették Kara Musztafa lovát, aki menekülni kezdett és nem sokkal később a serege is követte őt. A csatában Musztafának összesen 814 harcosa vesztette életét, közöttük néhány parancsnok, valamint Kara Musztafa fia és az esztergomi bég Husszein Aga.
A vezekényi csatának stratégiai szempontból nem volt különleges jelentősége. Egy volt a tucatnyi többi közül, amelyek azokban az időkben a mai Szlovákia területén zajlottak. A történelembe azonban az Esterházy család négy tagjának halálával íródott bele, akiknek a maradványait az ünnepélyes temetésig a semptei vár kápolnájában helyezték el. A temetés 1652. november 26-án zajlott Nagyszombatban, és a magyar főnemesség színe-java megjelent rajta. A koporsókat a Keresztelő Szent János-székesegyházban található családi sírba helyezték el. A négy elhunyt szép epitáfiumai a mai napig megtalálhatóak a presbitérium falán.
Magyar
Slovak
English